Keszthelyi Táj és Ember Klub

2014-es és 2015.tavaszi félévének előadásai

Szervezők: Pinczési Dóra, Váczi Violetta, Búzás Előd, dr Bódis Judit és még sokan mások a keszthelyi hallgatók közül.

Köszönjük a helyszín biztosítását és az együttműködést a Pannon Egyetem Georgikon Karának és az eladóknak, hogy megtisztelték előadásukkal a Keszthelyi Táj és Ember Klubot!

Képek a Galériában

2014.02.13.          Nagy Tibor és Nagy Tiborné gazdálkodós: Tanyasi élet, génmegőrzés, természetvédelem -

2014.02.27.        Victoria Wyllie-Echverria (Phd student of University of Oxford): Viewing the world throught two lenses: Ethnoecology int he coastal ecosystems of British Columbia, Canada -

2014.03.20.          Horváth Sándor barlangász: Bepillantás Tapolca és a Keszthelyi-hegység földalatti világába -

2014.04.10.          Hegyi kaszálók – Biodiverzitás és hagyományos gazdálkodás című dokumentumfilm vetítése -

2014.05.08.          Dr. Szabóné Lázár Ibolya igazgató: Hagyományos gazdálkodás az élménygazdaság tükrében – Gazda és növénye a 19. században

2014.09.08.          Korbély Barnabás földtudományi szakreferens: Bakony – Balaton Geopark jóval több, mint csupán földtani csodaország… -

2014.09.25.          Havasi Máté tanszéki mérnök: Hermann Ottó élete és munkássága

2014.10.30.          III. Etnoökológiai kutatótábor résztvevőinek élménybeszámolói: Kászon, hogy mi láttuk

2014.11.13.          Nagy Mari néprajzkutató, nemezkészítő: Türkmenisztán – textilek, emberek, életmód -

2014.11.27.          Kunkovács László foto etnográfus: Pásztoremberek és ősépítmények -

2014.12.11.          Varga Anna etnobiológus: Élmények a Kelet-Himalájából – Bhután és a 14. Etnobiológiai Világkongresszus

2015.02.26. Vadász Csaba, természetvédelmi őrkerület vezető (KNP), Lehet-e úgy gazdálkodni, hogy a nőjön a fajgazdagság?

2015.03.26. – Gyanó Szilvia A szőlő tájformáló szerepe a Balaton-mellékén régen és ma

2015.03.12. Rodics Katalin és Tömöri Balázs (Greenpeace) Beporzásról, méhek, méhészek

2015.05.07.        Tóth Péter (MOE,elnök) – Mangalica, múlt – jelen – jövő

Lassan a végére ér a 2014. telén indult programsorozatunk, melyet a Nemzeti Kulturális Alap Szépirodalmi és Ismeretterjesztési Kollégiumának a 700 ezer Ft-os támogatásával valósítottunk, valósítunk meg. Reméljük lesz majd folytatása is…

Vissza a gyökerek programsorozat keretében  egyesületünk tagjai visszatérnek egykori óvodájukba, iskolájukba vagy kutatási helyszínükre és egy előadás keretében mesélnek a táj és ember kapcsolatáról személyes élményeiken, kutatásaikon keresztül. A programsorozat keretében több mint 1000 gyermekhez és felnőtthöz jutottunk el. Eddig 19 helyen tartottunk előadást. Köszönettel tartozunk az előadásokat befogadó intézményeknek és a lelkes, érdeklődő hallgatóságnak is az alábbi településeken: Erdőbénye, Gyula, Kászonújfalu (RO), Zerind (RO), Kemecse, Salföld (Balaton-Bakonyi pásztortalálkozó), Siófok, Győr, Keszthely, Dúzs, Párkány (SK), Dánszentmiklós, Balatonmáriafürdő, Fonyód, Szeged, Szentendre, Százhalombatta, Kiskunfélegyháza, Pusztamérges.

További részleteket az előadásokról és a programsorozatról, a Vissza a gyökerekhez blogon olvashatnak: http://visszaagyokerekhez-tek.blogspot.hu/

Sok szeretettel várunk mindenkit Varga Anna, etnobiológus előadására:

Élmények a Kelet-Himalájából
Bhután és a 14. Etnobiológiai Világkongresszus

Időpont: 2014 december 11. (csütörtök) 18:30

Helyszín: Természet Háza Látogató központ, Gyenesdiás
A helyszínre jutás módjairól további információk olvashatók a post végén elérhető plakáton.

Az előadás után szokás szerint műhelybeszélgetésre kerül sor. Az ezen való részvétel feltétele 3 szakmai és 3 személyes gondolat, élmény, benyomás megfogalmazása a csatolt linkek és a filmbe való betekintés alapján.

1. link: http://www.bhutan.info.hu/Kezdolap.html
2. link: http://www.emerging-ethnobiologists.blogspot.hu/
Film: https://www.youtube.com/watch?v=aGQlrNorYWc

A meghívó plakátja: Varga Anna: Élmények a Kelet-Himalájából - Bhután és a 14. Etnobiológiai Világkongresszus

A laskói magyarok múltja, jelene, jövője

Rövid beszámoló egyesületünk által a Drávaszög-Szlavónia Kollégium (Lakitelki Népfőiskola) kutatására delegált csoport szeptember végén, a horvátországi Baranyában végzett gyűjtéséről

Kutatócsoportunk a horvátországi Baranyában élő magyaroktól (pontosabban az Eszéktől mintegy 15 kilométerre északra fekvő, több mint 800 lelkes falu, Laskó lakosaitól) gyűjtött adatokat a helyi kulturális és természeti értékekről, valamint azok őrzőiről. A helyi magyar lakosság demográfiai szerkezetének, valamint a kérdőív által megcélzott ismeretek korcsoportok közötti eloszlásának megfelelően adatközlőink jelentős része az idős korosztályból került ki, ugyanakkor más korcsoportok véleménye is megjelenik gyűjtésünkben (10 éves kortól 94 éves korig).

Előzetes feltevéseink szerint a viszonylag nagy és homogén magyar lakosságú Laskón fejlett magyar közösségi élet, széleskörű közszolgáltatási rendszert, valamint Eszék közelsége miatt kielégítő munkahely-ellátottságot valószínűsítettünk. Az adatgyűjtés során ezzel szemben jóval árnyaltabb, kevésbé ideális kép rajzolódott a magyarság jelenét, jövőbeli kilátásait illetően. Legjelentősebb problémaként a dél-szláv háború utáni években jelentősen visszaszorult közösségi életet, illetve a közösségi eseményeknek helyt adó intézmény hiányát jelölhetjük meg. További jelentős problémaként a helyi magyar pártok mentén történő széthúzást, konfliktusokat említhetjük meg. Tovább rontja a helyzetet, hogy a közösség potenciális koordinátorai is jórészt hiányoznak, ugyanis jelenleg a falunak nincs saját polgármestere, az egyházi vezetés elismertsége pedig messze nem tekinthető általánosnak. A kis születésszám miatt a magyar iskola jövője is egyre bizonytalanabb (a több mint 600 fős magyar népesség ellenére két éve nincs magyar első osztályba íratott gyermek, a szülők egyre inkább horvátul szeretnék taníttatni gyermekeiket).

A laskói magyarság megerősítése érdekében a demográfiai viszonyok javításán túl könnyebben elősegíthető, gyorsabban befolyásolható megmaradási tényezők közül a közösségi élet erősítése és a főképp politikai hátterű ellentétek visszaszorítása járhatna azonnali pozitív eredménnyel.

Bár a helyiek véleménye szerint szinte kizárólag az egyébként valóban jelentős értéket képviselő református templom érdemel kiemelt védelmet és figyelmet, a további épített örökségek mellett a különösen gazdag kulturális hagyaték több eleme is fellelhető. Néhány jellegzetes laskói érték: utolsó nádfedeles ház; nagy számban megmaradt górék; a paprikatermesztés hagyománya (hüvelyes paprika); gesztenyefasor a temetőben; lakodalmas hagyományok; kásás hurka; dugott tészta leves; cigánypecsenye; „híres laskói Dobos-torta”; Dobszai Mária legendái; Tórizs Gizella festői munkássága.

Csoporttagok: Gál Katalin, Ulicsni Viktor, Gerner Gerda, Kasza Veronika (a képen balról jobbra)

>> A fényképre kattintva elérhető a képgaléria.

A képen: Gál Katalin, Gerner Gerda, Kasza Veronika, Samu Zoltán, Miókovics Eszter, Ulicsni Viktor, Illés Anna és Palásthy Kinga

>> A fényképre kattintva elérhető a képgaléria.

A felkeresett közösség, Kopács lakossága magyar többségű (kb. 80%), döntően református vallású, de volt néhány katolikus adatközlőnk is. Az általunk elkészített interjúk a magyar lakosság kb. 15%-át fedik le, a kérdőívezéssel egybekötött beszélgetések alatt sokszor a megkérdezett alany családjának több tagja is bekapcsolódott az adott interjúba. Fontosnak tartottuk, hogy a közösség szempontjából valamilyen téren kiemelkedő személyeket mindenképp megkeressük a kutatás során.

A kopácsiak hagyományosan a Kopácsi réten halászattal foglalkoztak egészen az 1980-as évekig. A 20. század közepe óta folyamatosan egyre erősebb korlátozások léptek életbe a rét területén, majd az 1980-as évektől a halgazdálkodás minden formája tilos lett. A kopácsiak leleményességét dicséri, hogy azóta nagyon sokan kertészetből élnek: zöldséget, fűszerpaprikát termesztenek, de emellett a virágkertészet is jelentős.

A kérdőíves kutatás rendkívül sokszínű értékeket hozott elő. Mindazonáltal felmerülő hagyományok és értékek a falu identitásából kiragadva elvesztik kontextusukat. Kopács legfontosabb értéke a hagyományos halászata, melyek megtiltása identitásában törte meg a falut, a helyiek nemcsak megélhetésüket adó tevékenységüket, hanem a közösséget összefogó hagyományokat is elvesztették (például a mesemondás szorosan összekapcsolódott a halászattal). A halászat sok hagyományos munkafolyamatból áll (hálószövés, csónak-készítés, fonás stb.), melyeket még megtaláltuk Kopácson, de önmagukban ezek nem képezik Kopács valódi gazdagságát. A gasztronómiai kultúra szintén erősen kapcsolódik a vizes élőhelyhez. Értékmegőrzés szempontjából legfontosabb az volna, ha a helyiek újból birtokukba vehetnék a Kopácsi rétet, és párbeszéd indulna meg a természetvédelmi szakemberek között. A hagyományos tájhasználat az új tapasztalatok és kutatások alapján fenntarthatóbb lehet, mint a jelenlegi kezelés.

A halászat mellett Kopácson olyan értékekkel lehet találkozni, mint a barokk stílusú régi lakóházak, s a mindössze két helyen fennmaradt festett mennyezet. A kopácsiak még élénken emlékeznek régi hagyományokra, szokásokra és énekekre, melyek szintén fontos részét jelentik a falu identitásának.

A horvátországi Kopácson élő magyar kisebbség egy részének a magyar-horvát együttélés pozitív értékeket hordoz. Viszonylag sok a vegyes házasság, s tudatában vannak annak, hogy ez a magyar identitás fennmaradása szempontjából hosszú távon negatívnak mondható. A délszláv (horvát honvédő) háború (1991-94) után, ahol magyar-horvát „egymás mellett élt és halt”, megnőtt a horvát betelepülők száma, akik általában nem tanulják meg és nem is értik a magyar nyelvet. A háború után erősödött fel a nacionalizmus, ami megrontotta az évszázadokon át békésnek mondható horvát – magyar együttélést.

A lakitelki összegző beszámoló kapcsán külön köszönjük, hogy a Táj és Ember két csapatát kiemelték, mint figyelemre méltó, egyetemek és tudományterületek közötti összefogást a táj és természet kapcsolatának megismerésében. Köszönjük szépen a Lakitelki Népfőiskola felajánlását, hogy anyagi hátteret biztosítottak a Szlavón-Drávaszögi táj megismeréséhez.

Tavasszal reméljük visszatérünk Kopácsra és a kérdőívezés során kialakult egyedi táj és ember képről még mélyebben gyűjtünk adatokat.

Üdvözlettel a Kopács-Drávaszög csapata: Illés Anna, Palásthy Kinga, Samu Zoltán és Miókovics Eszter

Szeretettel hívunk meg minden kedves érdeklődőt Dr. Havasi Máté előadására:

Herman Ottó élete és munkássága

A meghívó plakátja: Dr. Havasi Máté: Herman Ottó élete és munkássága

Időpont: 2014. szeptember 25. (csütörtök) 17:30 Helyszín: Keszthely, Xiros Gazdász Klub „A” épület.

Az előadás után műhelybeszélgetésre kerül sor, amelyhez ezúttal szabadon választható szemelvényeket ajánlunk. A polihisztor bármely munkájának részletét elolvashatják.

pl.: Herman Ottó: Az ősfoglalkozások. Halászat és pásztorélet.,

szemelvény – A madarak hasznáról és Káráról – Bev.

HERMAN OTTÓ élete, személye, munkamódszere, hazaszeretete a mai napig példaként szolgálhat számunkra. Népszerűsége, megbecsültsége a mai napig töretlen, emlékének ápolása élő hagyomány. “Az utolsó magyar polihisztor” címet többekre ráakasztották már, ő avval érdemelte ki, hogy – tanulmányainak középfokon való megszakítása ellenére – sokirányú munkásságával maradandó értékeket hagyott az utókorra.

Régi szokás a nagy elődök születéséről vagy haláláról való megemlékezés, mikor annak kerek évfordulója van. A legnagyobbak esetében ez emlékév formáját is öltheti. Herman Ottó születésének 125. évfordulója is emlékév volt 1960-ban. Idén halálának 100. évfordulója kapcsán emlékezünk rá. 

http://www.hermanottoemlekev.hu/

Augusztus 7-ével ért véget a III. Etnoökológiai Kutatótábor, melynek Kászon adott színteret. A Hargita Népe c. folyóirat aug. 8-ai számának  7. oldalán jelent meg Molnár Zsolttal egy interjú az esemény kapcsán. A Magyar Tudományos Akadémia munkatársa osztja meg a hagyományos ökológiai tudás szerepéről kialakult véleményét és tapasztalatát az olvasókkal. Megfoghatóvá tette a tábor-sorozat céljait, módszerét és jövőjét a jelenben.

Daczó Katalin [2014]: Túl sok mindent dobtunk ki a múltból. Hargita Népe, augusztus.

Idén volt a 40. Hortobágyi Természetvédelmi Kutatótábor, ahonnan a Táj és Ember is elindult……

Köszönjük Tóth Albertnek, Berci bácsinak és a Hortobágyi pusztának és összes lakójának!!!

Az eseményről megtekinthető egy videóriport “Tanulmányozzák a puszta élővilágát” címmel.

“Már maga az a tény is, hogy egy hétig nomádként élhetünk a pusztában, elegendő, hogy egy kamasz képzeletét fölgyújtsa. A tábortűz mellett végigénekelt – beszélgetett tücsökzenés éjszakák, az óriási biciklizések, a meglesett napfölkelték, a hőségtől izzó szikesek, a felhőszakadásoktól felhígított paprikás krumpli, a mosdás a gémeskútnál külön-külön is elbűvölő élmények, együtt pedig szinte új világot teremtenek. Egy olyan világot, amelyben kivételesen ritka esély adódik a természet ölébe ülni és kifaggatni apró titkairól. És ő szívesen mesél, ha igazán kíváncsiak vagyunk rá. Soha nem fogom elfeledni azt az illatot, amit a cickafarkas-ürmös gyepek árasztanak egy rohanó zápor után. Azután kiderül, hogy ez a tündérvilág kerete egy olyan kutatómunkának, ami tulajdonképpen a maga sokoldalúságában egyedülálló.”

Dobai Tibor (Szeged)
egykori többszörös táborozó,
több diplomás agrármérnök

2014 első félévében Sára János gyümölcsész mester megnyitotta a több mint 300 helyi és történelmi gyümölcsfajtát őrző gyűjteményes kertjének kapuit. Januártól májusig minden hónap egy megadott péntek délelőttjén a Táj és Ember Népfőiskolai KTK Egyesület több tagja is megfordult a péceli szárazhegyi dűlőben, megtanulni János bátyánktól a hagyományos gyümölcsészet nagyapáinktól örökölt, pénzkímélő, gyakorlati fogásait: a talaj megszelídítését és termőre fordítását, az oltóvesszők begyűjtését és tárolását, a szemzés és oltás eljárásait, a szoknyás oltás előnyeit, a fasebkezelés praktikáit, a termő és a levélrügyek megkülönböztetését, a metszés műveletét, a növényvédelem fogásait, és még sorolhatnám. A tudás átadásában János bátyánk tanítványa, Szűcs Gergő  (maga is a Táj és Ember NKTK Egyesület tagja) kisgyőri gyümölcsész segítsége is jelentős szerepet játszott.

A programot a Márványhegy Környezetvédelmi és Mérnöki Szakértő Bt. karolta fel, és az MNVH projektötlet pályázat támogatása biztosította a résztvevők ingyenes bekapcsolódását. A fél éven át tartó képzés nagy előnye volt, hogy a résztvevők hónapról hónapra nyomon követhették a kert változásait, a közös műveletek eredményeit, nem csak egy-egy kerti pillanatba tekinthettek be, hanem egy folyamatnak lehettek részesei.

A meghirdetett lehetőség nagy népszerűségéből arra következtettünk, hogy a sok elméleti tudás gyűjtése után elérkezett a tettek ideje, a bejelentkezett biológusok, ökológusok, kertészek és agrármérnökök, sőt jogászok mind azért jöttek, hogy végre valami gyakorlatban használható tudásra tegyenek szert.

A magukkal hozott eszközökkel mindenben aktívan részt is vehettek és a „csinálva tanulás” módszerével élő tudást vittek haza a számos begyűjtött különleges gyümölcsvesszővel együtt. Így a kert maga is, mint egy termő kert-fa sok kis tündérkert-magot szórt el mindenfelé az országban – a vesszőkkel és a felhasználásukhoz szükséges tudás alappal – a távolról is érkező résztvevők lelkesedésének és a kert adakozó gazdájának köszönhetően.

A havi rendszerességű együttlétek a résztvevőkből egy kis gyümölcsész csapatot is kovácsoltak, akik további segítséget tudnak egymásnak nyújtani, egymást erősítik a fajtamentés iránti elkötelezettségben, háttérbázisát, megtartó hálóját képezik az ügynek. Jó példák arra, hogy nem csak a nagy génbankok, de az egyes kiskert tulajdonosok is sokat tehetnek a hagyományos gyümölcsfajtáink megmentése érdekében.

A tanulást-tanítást mindaddig folytatjuk, amíg bár egy befogadó is jelentkezik rá!

Szerző: Mátyás Izolda, 2014. május 14.