Kedves Olvasó!
Sok szeretettel köszöntjük a honlapunkon!
Az egyesületünk célja a Kárpát-medence népeinek, elsősorban a magyarság, természeti-kulturális örökségének ápolása, a hagyományos tájszemlélet, gazdálkodás és életmód, értékrend megismerése, megismertetése és megélése.
Tevékenységünk során előadásokat, kutatásokat, kutatótáborokat, gyakorlati (kézműves, mezőgazdasági) foglalkozásokat szervezünk és végzünk. Az összejöveteleken kívül egy elektronikus „táj és ember” levelezőlistán keresztül tartjuk egymással a kapcsolatot.
Honlapunkon olvashat a 2003-ban meginduló bárándi Biológus Népfőiskolából létrejött Táj és Ember Népfőiskoláról, a 2011 óta működő Közhasznú Egyesületről, a Keszthelyi Táj és Ember Klubról és a közösségünk tagjai által végzett Tevékenységekről (biológiai, etnobiológiai és tájtörténeti kutatások, kézművesség és mezőgazdálkodás). A Böngésznivalók részben a „táj és ember” levelezőlistán megosztott érdekes és hasznos írások, filmek, hírek és adatbázisok között lehet keresgélni. A Híreink-ben az egyesület aktuális programjairól és a Böngésző és Tevékenységek rész frissítéséről tájékozódhatnak.
A felmerülő kérdésekkel és gondolataikkal, kérjük, keressenek meg minket! (Kapcsolat)
Hitvallás és irányadás
„Isten kezében van minden élőnek a léte.”
„A táj arckép. A tájat létrehozó, alakító ember önarcképe.”
A tájban élő, gazdálkodó ember (helyesebben közösség) tudása egykor elegendőnek bizonyult a tájak ökológiai rendszereinek hosszú távon fenntartható használatához. Ma nem e rend szerint élünk. Nem tagadhatjuk, a köröttünk lévő, egykor éltető táj rettenetes, pusztuló állapotban van. Keressük azt a nem is oly régi kort, amikor az ember még ré
sze volt a tájnak, keressük, hogy újra részévé lehessünk. A teremtett világ, s benne emberségünk kétségbeejtő herdálása vezet a hagyományos tájszemlélet, gazdálkodás és életmód megismerésének és elsajátításának igényére. A táj és a hozzá mindig kötődő évszázados, sokszor évezredes tapasztalati tudás nem egyszer segítette át nemzetünket végzetesnek tűnő helyzeteken. Ha lemondunk minderről, magunkról mondunk le.
Munkánk során kiemelt figyelmet szentelünk a népi és a nemzeti hagyományaink megtartó erejének, nem feledve, hogy keresztény értékeink ennek szerves részét képezik.
Tevékenységünket a Kárpát-medence számos pontján végezzük, de emellett,kiemelten foglalkozunk Közép-Ázsia térségével is.
Történet
2003 őszén indult el a Bárándi Biológus Népfőiskola Molnár Zsolt botanikus és Hintalan László János zenepedagógus vezetésével, a bárándi Csillagvirág Népfőiskola keretében. Itt olyan fiatal biológusok gyűltek össze, akik ismereteiket elsősorban a hagyományos tudás, a hagyományos értékrend felé szerették volna szélesíteni. A népfőiskola alkalmai 2 éven keresztül havi-kéthavi rendszerességgel kerültek megrendezésre többnyire Bárándon. Előadások, beszélgetések, az évkörnek megfelelő népszokások segítségével igyekeztünk megfejteni a magyar tájak és az ott élők szerves kapcsolatának, vagy épp hiányának titkait, majd kerestük az így szerzett tapasztalatok alkalmazási lehetőségeit az ökológiában, illetve a biológia más tudományterületein. A népfőiskola szakdolgozat készítésével zárult.
Az elméleti gyarapodás mellett, közvetlen tapasztalatot 2004-ben egy gyimesi terepgyakorlat jelentett, mely kiindulópontja volt számos későbbi munkának.
2006 decemberétől Táj és ember népfőiskolaként, Varga Anna vezetésével önálló útra léptünk. Az összejövetelek szellemisége követi az előzményeket, de immár az országot járva, egy-egy tájat, s vele a benne élők életét megismerve, a tájhoz kapcsolódó előadót hallgatva, vele beszélgetve törekszünk táj és ember kapcsolatának minél teljesebb megismerésére, megértésére, megélésére. Munkánk során az elméleti alapozástól, előadásoktól és vitáktól indulva, egyes vidékek bejárásán keresztül tértünk át a gyakorlati feladatokra. A népfőiskola tagjai elsősorban biológusok, közelebbről a természetvédelem, a növény- és állattan, valamint az ökológia fiatal kutatói, de e mag köré mások is csatlakoztak mezőgazdasági szakemberek, néprajzosok, tanárok, régészek, földrajzosok, de van közöttünk közgazdász, egyházzenész, informatikus, gyógyszerész, színházi kellékes, építész, lovász, fodrász is. A közösség tagjai nem egy tájból érkeztek, hanem a Kárpát-medence számos különböző részéből, hozva ezen tájak mélyebb ismeretét, élményét Gyergyószentmiklóstól Őriszentpéterig. A közös tapasztalatokat mindenki a saját munkája és élete során hasznosítja.
2009 őszén a Magyar
Tudományos Akadémia Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetének (MTA ÖBKI) felkérésére a népfőiskola szervezte meg a „XIII. MÉTA-túrát”, „Táj és ember kapcsolata tájakon, korokon és a növényzeten keresztül a Duna mentén” címmel. A terepgyakorlaton a hazai botanikus és természetvédő kutatók, szakemberek vehettek részt, s a hagyományos tájhasználat és a növényzet kapcsolatát vizsgálhatták 6 napon keresztül számos helyszínen (http://www.novenyzetiterkep.hu/?q=magyar/hirek/node/579), emellett elkészült egy kapcsolódó túravezető-füzet is.
2010 tavaszán az MTA ÖBKI a népfőiskola tagjait kérte fel, hogy a szellemiségében kapcsolódó MÉTA-túrák addigi túravezető-füzeteiből egy válogatást állítsanak össze (http://www.novenyzetiterkep.hu/?q=magyar/hirek/node/655).
Munkánk elismeréseként 2011 tavaszán megkaptuk a Fiatalok a Polgári Magyarországért Díjat. A méltatást Andrásfalvy Bertalan tartotta.
Egyesületi formában, Táj és Ember Népfőiskolai Kulturális és Természetvédő Közhasznú Egyesület néven, 2011 nyara óta működünk.
2011 őszén helyi kezdemé
nyezésre elindítottuk a Pannon Egyetem Georgikon karán a Keszthelyi Táj és Ember Klubot. Itt agrár és természetvédelmi témában tanuló diákok, oktatók és más érdeklődők számára havi rendszerességgel szervezünk előadásokat, beszélgetéseket és alkalmanként műhelymunkában való részvételt.
2012 nyarán Gyimesközéplokon etnoökológiai kalákát szerveztünk. Ez volt az első olyan program a mai Románia területén, ahol helyi és magyarországi „önkéntesek” egymástól kölcsönösen tanulva térképezték a gyimesi fajgazdag kaszálórétek, szántóföldek, konyhakertek, nagyragadozók világát.
2012-ben a népfőiskola megszervezte első táborát Gyepen innen, a gyapjún túl címmel. 2013-ban részt vettünk a VIII. Bakonyi-balatoni Pásztortalálkozón Kovács Károly juhász emlékére rendezett kiállítás megszervezésében. 2013 nyarán újabb etnoökológiai kutatótáborra kerül sor ezúttal Kalotaszegen.
Legfontosabb, hogy sikerült megszerveznünk, összefognunk és folyamatosan támogatnunk a hazai népi növény- és növényzetismeret, a hagyományos tájhasználat kutatását. Munkánk a hagyományos tudás jobb megbecsülését eredményezte a még „tudó” emberek között, sőt – az érdeklődést látva – saját közösségük is jobban megbecsüli a tudásukat. Azzal, hogy tudományos módszertannal kutatjuk mindezt, eredményeinket (melyek lényegében a hagyományos tudás elemei) megismerheti a tudományos világ, s ezen keresztül a ma aktuális döntéshozók is. A hazai eredmények nemzetközi szinten is egyre elismertebbek.
A népfőiskola tagjai sok esetben a saját életükben is igyekeznek megvalósítani a kutatott és megismert értékeket. Többen fordultunk részben, vagy egészben a népi kismesterségek, illetve a gazdálkodás irányába (pl. kosárfonás, gyapjúfeldolgozás (kártolás, nemezelés, szövés) pásztorkodás, fafaragás, hangszerkészítés).
Sajtó megjelenés
Megtartó erő és hagyományőrzés, Magyar Hírlap, 2011.04.16.
A népfőiskola, ahogy a tagok látják
„Én ezt a “táj és ember” szemléletű ökológiát tartom értéknek, eredménynek, amit tovább lehetne vinni, adni, fejleszteni.Szemben a közismertebb, jobban hangoztatott “megélhetési zöldek” típusú ökológiával/környezetvédelemmel.Sajnos egy átlag ember tudatában csak ez utóbbi létezik (ha egyáltalán létezik), mely nem veszi figyelembe a hagyományt, a valaha jól működő kultúrát, közösségeket… Nagyon örülök, hogy beindult egy ilyen „alternatív” szemlélet felkarolása, továbbvitele ifjú szakemberek, kutatók által.” (Molnár Péter Pál)
Én úgy érzem, hogy hatalmas értéket közvetít és őriz ez a Népfőiskola. Olyan hagy
ományos népi tudást ad át a mi generációnknak, amit már csak nagyon kevesen tanulhatnak meg a szüleiktől, nagyszüleiktől, és ebben az egyre inkább élhetetlenebb Világban nagyobb szükség van az ilyen „értékőrző műhelyekre”, mint valaha.” (Nagy Tímea)
„Egy megtartó közösség, mely segített megismerni hazánk természeti és szellemi értékeit, és ráeszmélni, hol a helyem a világban és milyen feladatok várnak rám.” (Ujházy Noémi)
