2014 első félévében Sára János gyümölcsész mester megnyitotta a több mint 300 helyi és történelmi gyümölcsfajtát őrző gyűjteményes kertjének kapuit. Januártól májusig minden hónap egy megadott péntek délelőttjén a Táj és Ember Népfőiskolai KTK Egyesület több tagja is megfordult a péceli szárazhegyi dűlőben, megtanulni János bátyánktól a hagyományos gyümölcsészet nagyapáinktól örökölt, pénzkímélő, gyakorlati fogásait: a talaj megszelídítését és termőre fordítását, az oltóvesszők begyűjtését és tárolását, a szemzés és oltás eljárásait, a szoknyás oltás előnyeit, a fasebkezelés praktikáit, a termő és a levélrügyek megkülönböztetését, a metszés műveletét, a növényvédelem fogásait, és még sorolhatnám. A tudás átadásában János bátyánk tanítványa, Szűcs Gergő (maga is a Táj és Ember NKTK Egyesület tagja) kisgyőri gyümölcsész segítsége is jelentős szerepet játszott.
A programot a Márványhegy Környezetvédelmi és Mérnöki Szakértő Bt. karolta fel, és az MNVH projektötlet pályázat támogatása biztosította a résztvevők ingyenes bekapcsolódását. A fél éven át tartó képzés nagy előnye volt, hogy a résztvevők hónapról hónapra nyomon követhették a kert változásait, a közös műveletek eredményeit, nem csak egy-egy kerti pillanatba tekinthettek be, hanem egy folyamatnak lehettek részesei.
A meghirdetett lehetőség nagy népszerűségéből arra következtettünk, hogy a sok elméleti tudás gyűjtése után elérkezett a tettek ideje, a bejelentkezett biológusok, ökológusok, kertészek és agrármérnökök, sőt jogászok mind azért jöttek, hogy végre valami gyakorlatban használható tudásra tegyenek szert.
A magukkal hozott eszközökkel mindenben aktívan részt is vehettek és a „csinálva tanulás” módszerével élő tudást vittek haza a számos begyűjtött különleges gyümölcsvesszővel együtt. Így a kert maga is, mint egy termő kert-fa sok kis tündérkert-magot szórt el mindenfelé az országban – a vesszőkkel és a felhasználásukhoz szükséges tudás alappal – a távolról is érkező résztvevők lelkesedésének és a kert adakozó gazdájának köszönhetően.
A havi rendszerességű együttlétek a résztvevőkből egy kis gyümölcsész csapatot is kovácsoltak, akik további segítséget tudnak egymásnak nyújtani, egymást erősítik a fajtamentés iránti elkötelezettségben, háttérbázisát, megtartó hálóját képezik az ügynek. Jó példák arra, hogy nem csak a nagy génbankok, de az egyes kiskert tulajdonosok is sokat tehetnek a hagyományos gyümölcsfajtáink megmentése érdekében.
A tanulást-tanítást mindaddig folytatjuk, amíg bár egy befogadó is jelentkezik rá!
Szerző: Mátyás Izolda, 2014. május 14.
