A képen: Gál Katalin, Gerner Gerda, Kasza Veronika, Samu Zoltán, Miókovics Eszter, Ulicsni Viktor, Illés Anna és Palásthy Kinga
>> A fényképre kattintva elérhető a képgaléria.
A felkeresett közösség, Kopács lakossága magyar többségű (kb. 80%), döntően református vallású, de volt néhány katolikus adatközlőnk is. Az általunk elkészített interjúk a magyar lakosság kb. 15%-át fedik le, a kérdőívezéssel egybekötött beszélgetések alatt sokszor a megkérdezett alany családjának több tagja is bekapcsolódott az adott interjúba. Fontosnak tartottuk, hogy a közösség szempontjából valamilyen téren kiemelkedő személyeket mindenképp megkeressük a kutatás során.
A kopácsiak hagyományosan a Kopácsi réten halászattal foglalkoztak egészen az 1980-as évekig. A 20. század közepe óta folyamatosan egyre erősebb korlátozások léptek életbe a rét területén, majd az 1980-as évektől a halgazdálkodás minden formája tilos lett. A kopácsiak leleményességét dicséri, hogy azóta nagyon sokan kertészetből élnek: zöldséget, fűszerpaprikát termesztenek, de emellett a virágkertészet is jelentős.
A kérdőíves kutatás rendkívül sokszínű értékeket hozott elő. Mindazonáltal felmerülő hagyományok és értékek a falu identitásából kiragadva elvesztik kontextusukat. Kopács legfontosabb értéke a hagyományos halászata, melyek megtiltása identitásában törte meg a falut, a helyiek nemcsak megélhetésüket adó tevékenységüket, hanem a közösséget összefogó hagyományokat is elvesztették (például a mesemondás szorosan összekapcsolódott a halászattal). A halászat sok hagyományos munkafolyamatból áll (hálószövés, csónak-készítés, fonás stb.), melyeket még megtaláltuk Kopácson, de önmagukban ezek nem képezik Kopács valódi gazdagságát. A gasztronómiai kultúra szintén erősen kapcsolódik a vizes élőhelyhez. Értékmegőrzés szempontjából legfontosabb az volna, ha a helyiek újból birtokukba vehetnék a Kopácsi rétet, és párbeszéd indulna meg a természetvédelmi szakemberek között. A hagyományos tájhasználat az új tapasztalatok és kutatások alapján fenntarthatóbb lehet, mint a jelenlegi kezelés.
A halászat mellett Kopácson olyan értékekkel lehet találkozni, mint a barokk stílusú régi lakóházak, s a mindössze két helyen fennmaradt festett mennyezet. A kopácsiak még élénken emlékeznek régi hagyományokra, szokásokra és énekekre, melyek szintén fontos részét jelentik a falu identitásának.
A horvátországi Kopácson élő magyar kisebbség egy részének a magyar-horvát együttélés pozitív értékeket hordoz. Viszonylag sok a vegyes házasság, s tudatában vannak annak, hogy ez a magyar identitás fennmaradása szempontjából hosszú távon negatívnak mondható. A délszláv (horvát honvédő) háború (1991-94) után, ahol magyar-horvát „egymás mellett élt és halt”, megnőtt a horvát betelepülők száma, akik általában nem tanulják meg és nem is értik a magyar nyelvet. A háború után erősödött fel a nacionalizmus, ami megrontotta az évszázadokon át békésnek mondható horvát – magyar együttélést.
A lakitelki összegző beszámoló kapcsán külön köszönjük, hogy a Táj és Ember két csapatát kiemelték, mint figyelemre méltó, egyetemek és tudományterületek közötti összefogást a táj és természet kapcsolatának megismerésében. Köszönjük szépen a Lakitelki Népfőiskola felajánlását, hogy anyagi hátteret biztosítottak a Szlavón-Drávaszögi táj megismeréséhez.
Tavasszal reméljük visszatérünk Kopácsra és a kérdőívezés során kialakult egyedi táj és ember képről még mélyebben gyűjtünk adatokat.
Üdvözlettel a Kopács-Drávaszög csapata: Illés Anna, Palásthy Kinga, Samu Zoltán és Miókovics Eszter
