Tanítóink

Életünk fája, nőjél a világba 
házunknak tája, tájunknak háza
embernek vágya várva kívánja
kívánva várja, gondviselős drága
népek árjára Kárpát-hazába
érkezzék végre szeretet áldása –
erdőknek fája, rétek nyílása
fogadja magába világnak virága.

(a  MÉTA-túra résztvevőinek nevében: Balogh Lajos, 2009)

 

Dr. Molnár Zsolt és Dr. Biró Marianna

botanikusok

 A Molnár család a Táj és Ember tagjai, de egyben tanítói és megteremtői is. 2003 kora őszén elhívtak minket Bárándra, a biológus népfőiskolára… Azóta is szeretetteljes és hiteles útmutatásukkal tanuljuk és éljük meg a táj és ember szerves kapcsolatának a sokszínűségét a Kárpát-medencében, s azon is túl… Ökológia, botanika és természetvédelem megújítói tájtörténeti, hagyományos ökológiai tudás kutatásán és oktatásán keresztül. Jelentős munkáik közé tartozik továbbá a MÉTA-felmérés  és a MÉTA-túra.

Szűcs Gergely gondolatai a Molnár családról

 

Katona Irén, bárándi óvónő

Katona Irénnek, Irénke néninek nem csak szülőfaluja Báránd, hanem a mi közösségünk is sokat köszönhet. Óvónőként dolgozott, majd a falubéli gyerekekkel bábcsoportot alakított, a bábok jelenleg egy mesebeli múzeumban pihennek. Az Irénke néni  tudatosan fordult a környékbeli bárándi, nagy-sárréti és magyar hagyományokhoz, a magyar népmesék, ünnepek, játékok, és a környező falusi világ szerves részét képezte az óvodai életnek. A felcseperedő gyerekekből, fiatalokból és baráti családok a bárándi Hagyomány Műhely keretén belül, rendszeres összejöveteleket, ünnepeket, falujárásokat és kézműves foglalkozásokat tartanak. A tapasztalatok cseréjére, megosztására jött létre a bárándi székhelyű Csillagvirág népfőiskola, melyre kezdetben elsősorban bihari pedagógusok, tanulni vágyók érkeztek. 2003 és 2005 között viszont egy biológusokból álló csapat is összegyűlt, hála a bárándiak vendégszeretetnek és Irénke néni közösségépítő tevékenységének. Ez a biológus szekciót tekintjük népfőiskolánk elődjének. Azóta a „Táj és Ember” csapata többször visszatért már Bárándra, Irénke nénihez, legutóbb 2012 júliusában, Sarlós Boldogasszonykor.

 

Dr. Tóth Albert

A nagykunsági Kisújszállás város szülötte, az alföldi táj tudós kutatója,  tanárember

 Berci bácsi “tanmeséit” egy kunhalom tövében ülve, alföldi felhők között az égben vagy egy szíkpadkánál megpihenve a tábor apraja-nagyja szívesen hallgatja. “ám nem mese ez gyermek” idézi sokszor Berci bácsi Arany János szavait: az elbeszélésekből megelevenedik az alföldi táj története, a múlt amely a lábunk alatt van, nem pedig mögöttünk, és egyúttal a táj jelenkori problémái is érthetőbbé válnak.

 

Berci bácsi többünknek már általános iskola kora óta meghatározó tanára, mint a Kaán Károly és Hermann Ottó természetismeret- és biológiai versenyek megálmodója és versenyfelelőse. A Pro Natura díjas, közel négy évtizedes múltra visszatekintő Hortobágyi Természetvédelmi Kutatótábor  szervezője, vezetője, melyben a Táj és Ember Népfőiskola számos tagja is életreszóló útravalót kap emberségből, az Alföld és a tudományok szeretetéből. A népfőiskola alapító tagjai részben ebben a táborban találkoztak először.

 

Dr. Andrásfalvy  Bertalan

néprajz tudós

 A kert

Egyik vasárnap sétáltunk Berci bácsival a hetényi templomhegyre. Fenn a tetőn vissza néztünk a falura, ahol jól látszott a kert. „Enyém az egyetlen kert, ami túlnyúlik a többin. Mindenki  azt mondta, ne ültessek oda fákat, mert nem lesz belőle semmi. Rossz a talaj és eldönti a szél.” -egy pillanatig nézte a messzeséget- „ De én azért kiültettem.” Széles mosollyal kísért elégedett pillantást  vetett a kertre, majd megfordultunk , mert már jelzett a harang. (Béres Sándor, táj és ember tagja)

A hagyományos ártéri gazdálkodás és az arra épülő élet mélységének bemutatásán keresztül sokunk számára ő volt az első, aki felhívta figyelmet a táj és ember szerves egységre;  a hagyományos tudás és közösség életben való megtartó erejére, mindezeknek a kiemelt szerepére mindennapi életünkben. A kárpát-medencei hagyományos ökológiai tudás egyik legfontosabb kutatója és tanítója.

Először csak írásain keresztül ismertük Andrásfalvy Bertalant, majd személyesen kárászi népfőiskolai alkalmakon, Táj és Ember MÉTA-túra sárközi helyszínén, egyetemi előadásokon találkoztunk. Többünknek egyetemi témavezetője is volt a pécsi néprajz szakon. 2011-ben az megtiszteltetés ért minket, hogy a Fiatalok a Polgári Magyarországért díj átadódóján Andrásfalvy Bertalan tartotta a laudációt. 2012-ben a Táj és Ember Klub keretében tartott előadást Keszthelyen.                                                  

 

Kunkovács László fotóművész, néprajzkutató

aki a Magyar Alföldet érzi a világ közepének, de tágabb otthona Eurázsia. S képei, elbeszélései, gondolatai alapján mi is ezt éljük át. Az első Táj és Ember Népfőiskola alkalom felkért előadója, aki azóta is tanítómesterünk. Velünk tartott a Táj és Ember Méta túrán, hol a kerek ólakat együtt csodáltuk…

Életrajz

Szűcs Gergely: Aki a kerek egészet kutatja, Kunkovács László


            A legkisebb gyermek – mint a népmesékben – tarisznyájában az édesanyja sütötte pogácsával elindult világot látni. Volt tanyai tanító, fotótudósító, szerkesztő, de élete javát szabad pályán töltötte: hivatása nem fért bele a civilizált világ kicsinyke skatulyáiba. A nagy kérdésnek igyekezett a végére járni: Hol a helyünk a világban?
            A jelenkor bebizonyította, hogy az e kérdésre adott helytelen válaszok végzetessé válhatnak, s végső soron mind a “sehol”-lal egyenlőek. Kunkovács László ellenben az igazság nyomkövetője, észlel minden kicsiséget: számára a kútágasra akasztott szutykos rühzsíros üveg éppoly érdekes, mint a télkergetők zajos tarkasága, a hálót kötő halász ismétlődő mozdulatai ugyanúgy az élet teljességéhez tartoznak, mint a táltos gyógyító szertartásának szellemi, lelki mélységei.
            Aki az élőben az életet úgy keresi, hogy azt szétboncolja, az nem talál egyebet, csak mindenféle cafatokat. Éppígy értetlenül állnak létünk nagy kérdése előtt a különböző szakágak képviselői. Kunkovács László szemléletében viszont nem válik külön szellemi és tárgyi kultúra, régészet, néprajz, tudomány, művészet, ő egyszerűen újraegyesíti mindazt, amit az elistentelenedett civilizált ember darabokra tört. Számára egy a fontos: hogy megmutassa nekünk az utat a helyes válasz felé. Ezt az ösvényt taposta, mikor felkutatta a magyar róna ősi világot rejtő zugait, s ugyancsak ezt rótta Eurázsia úttalan útjain. Fényképezőgépe segítségével egybegyűjtötte a tágas világ térben és időben távol eső pontjait, hogy kibogozza belőlük az őket összekapcsoló köteléket: a téren és időn túlmutató igazságot.
            Hét világ vándora! A mitikus hőshöz mért feladatvállalás kikezdte egészségét, de ő újra és újra talpra állt, s továbbindult. A Gondviselő nem hagyta magára: értő, segítő feleséggel ajándékozta meg. Így, bár látását is csaknem teljesen elveszítette, képessé vált arra, hogy kincsesládája rejtekéből újabb könyveket varázsoljon elő.

 

 

Hintalan László János, zenepedagógus

Aki hol Lucaként, hol mezőségi csárdást járva, hol pedig Kékszakálú várának felfedezésén keresztül tanít minket az élet iskolájára az élet iskolájában.